3.fejezet A londoni plasztik

- Elisabeth Monor üdv a jövőben!-mondta a Doctor,mikor ismét megállt a TARDIS.Izgatottan siettem az ajtóhoz,de mikor kiléptem rajta csalódottan láttam,hogy a jövő ugyan olyan mint az a kor amiben én éltem.Éreztem,hogy az Időlord a hátam mögött áll,és éppen a TARDIS ajtaját csukja be.
- Nem hittem volna,hogy a jövő ennyire hasonlítani fog az én Londonomra.- jegyeztem meg epésen.

- Igen azért mert ez a te Londonod.A TARDIS valamiért ide hozott minket.- válaszolta,majd megsimogatta az űrhajó oldalát.
- Mi a baj?- kérdezte tőle.
- Lehet,megunta, hogy veled utazgatom- válaszoltam rá.
- Ááááá, de,hogy is.Itt valami másról van szó.
- Ha már itt vagyunk, akkor haza megyek és átöltözöm.
- Rendben menjünk.- mondta,majd elindultunk gyalog a lakásom felé.
Mikor odaértünk, a kapuban összetalálkoztunk Maggie-val az idős kotnyeles szomszéddal.
- Á Elizabeth!Hol voltál?Hetek óta nem látott senki.
Ez érdekes volt,hisz csak 3 napja, hogy elutaztam a Doctor társaságában.
- Igen, az igazat megvallva elutaztam egy időre.
- És Ő kicsoda?- kíváncsiskodott, miközben az Idő Lordot nézte.
- Ó én a Doctor vagyok.- mutatkozott be a különleges férfi.
- Elizabeth fiúja vagy?- kérdezősködött tovább.
Mielőtt válaszolhatott volna a Doctor, rávágtam egyből.
- Igen Maggie, Ő a barátom.Most viszont megyünk,mert hamarosan ismét elutazunk.- mondtam,majd beléptünk a lakásomba.
- Sajnálom,hogy azt mondtam, hogy a barátom vagy, de Maggienek elég fura elvei vannak néhány téren.Szerinte egy fiatal lány csak a barátját viheti fel a lakására.
- Oké semmi baj.- vágta rám,miközben szétnézett a lakásomba.
- Ők a szüleid?- kérdezte, egy fényképre mutatva.
- Igen, legalábbis azt hiszem.Miután kikerültem az árvaházból, elkezdtem utánuk kutakodni, ezt az egyetlen fényképet találtam róluk. Sajnos egyetlen rokonom sem él. - válaszoltam.
- Igen, tudom milyen érzés lehet.
- Hogy-hogy? Neked sincs családod?
- Nincs, és rajtam kívül egyetlen idő lord sincs, csak én.A bolygónkkal együtt vesztek oda az a legnagyobb időháborúban.Sok-sok éve egyedül utazom már, néha- néha akad egy kísérőm, de előbb-utóbb mindegyikük elválik tőlem.
- Sajnálom.- mondtam,majd megöleltem,majd megkérdeztem.
- Hogy érted,hogy előbb-utóbb minden útitársad elválik tőled?
- Nézzük a legutóbbi kísérőimet.Ott van például Rose Tyler,Ő egy párhuzamos világba került,utána jött Martha Jones Ő a családja miatt hagyott itt,az utolsó útitársam pedig Donna volt.Az Ő helyzete egy kicsit bonyolultabb, a lényeg az,hogy egy ember volt, időlord aggyal,és ez megölte volna.
- Őszintén sajnálom.- mondtam,majd hozzátettem.- Akkor én most átöltözöm,addig érezd magad otthon.
Bementem a hálószobába, majd a szekrényemhez sétáltam kivettem egy fekete csőfarmert,meg egy fehér topot amin az I Love London felirat volt olvasható. Tiszta fehérneműt is vettem ki,majd elmentem lezuhanyozni.Miközben már a szobámban öltözködtem hallottam,hogy a Doctor a tv-t nézi,mikor felöltöztem belebújtam fehér Convers tornacsukámba, a hajamat lófarokba kötöttem,majd kisétáltam a nappaliba.A tv éppen az egyik híradó csatornán volt.

- Újabb üzlet zárt be London belvárosába- hallottam a bemondónő hangját.
- A gazdasági világválság az oka- mondtam, miközben teát készítettem.
- Szerintem, többről van szó.Van egy olyan érzésem,hogy valami más az oka.Az elmúlt pár napban több üzlet is bezárt.Az össze ruhabolt volt.Van egy olyan érzésem,hogy a próbababák visszatértek.
- Hogy mi? -kérdeztem döbbenten miközben felé fordulva a konyhapultnak dőltem.
- Volt már velük dolgom, az élő plasztikokkal.Akkor még nem ez az arcom volt,és akkor ismertem meg Rost.
- Várjunk csak,hogy érted azt,hogy nem ez az arcod volt?- döbbentem meg.
- Tudod, az Időlordok fricskát tudnak mutatni a halálnak.Ha haldoklunk regenerálódunk,ilyenkor mások leszünk- mondta,mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Wow, és az a durva,hogy ezeken már meg sem lepődök.Ez normális?- kérdeztem tőle mosolyogva.
- Mellettem igen.- kacsintott rám.
- Akkor most mi lesz?Megnézzük magunknak a próbababákat.- érdeklődtem.
- Igen,de előtte megnézzük a London Eye-t.
- Doctor ugye nem most akarsz várost nézni?
- Neeeeeeem, tudod, hogy a plasztikok életre keljenek egy felsőbb erő kell nekik, amit sugárzással küldenek el nekik.Az adó ami leadja a drótot egy hatalmas kerék.
- Á értem,akkor irány a London Eye.- mosolyogtam rá.
Felpattant a fotelból,és elindultunk London látványossága felé.Mikor a kerékhez értünk,lesétáltunk egy csatorna szerűséghez.A Doctor elővette a szónikus csavarhúzót, és beléptünk a csatornába.Rövid keresgélés után, így szólt
- Itt nincs élő plasztik.Úgy látszik áttette a székhelyét.
- Akkor még is hol lehet?Londonban ez az egyedül hatalmas kerék.- állapítottam meg.
- Mit szólnál ha elmennénk ruhát venni?- kérdezte.
- Felőlem mehetünk.

Elsétáltunk a TARDIS-ig,majd beszálltunk a Doctor ismét álligatott valamit az irányítópultnál,majd pillanatokon belül az egyik bezárt ruhaüzletben voltunk.Mielőtt kiszálltunk volna így szólt.
- Kérlek, ne mozdulj mellőlem, nem szeretném ha plasztikként kapnálak vissza.
- Akkor ebben egyetértünk.- válaszoltam.
Kiléptünk az ajtón majd megfogta a kezem.Elkezdtünk sétálni a sorok között, mikor valami megmozdult mögöttünk, az Időlord a fényt arra világított és megláttuk a mozgó próbababákat, akik immáron bekerítettek minket.
- Mit akartok az emberektől? -kérdezte a Doctor.
Nem válaszoltak semmit csak még közelebb jöttek.
- Ki irányít titeket? faggatta tovább őket az Időlord.Ismét semmi válasz.Már nagyon közel voltak hozzánk.Becsuktam a szemem, nem akartam látni ahogy végeznek velük egyszerű próbababák.Ám ekkor megéreztem, hogy valami ég, majd csak annyit hallottam futás.Elkezdünk futni,beszálltunk az űrhajóba, és csak ekkor vettem észre,hogy a Doctor kezébe egy babafej van, amit a csavarhúzóval vizsgál.
- Így be tudom mérni a jelet.
- Értem.
- És igen meg is van.- mondta boldogan.
- Na és hol?
- A Buckingham palotában.
Tátott szájjal bámultam.
- Most ez komoly?A palotába megyünk?
- Bizony- felelte mosolyogva.
Az űrhajó ismét leszállt, mielőtt kiszálltunk volna a Doctor telefonált.Miután letette e telefont így szólt.
- Most már mehetünk,A királynő beenged minket az egész palotát átvizsgálhatjuk.
- Jól értem?Te a királynővel is jóba vagy?
- Igen.Egy párszor már megmentettem a Földeteket.
Kiszálltunk a TARDISBÓL, és elindultunk a jel irányába ,amit a csavarhúzó segítségével tudtunk követni.
Végül megtaláltuk a forrást a palota pincéjében.
- No lám-lám a Doctor ismét megtalált.- hallottam egy hangot ami egy zöld trutyiból jött.
- Igen, és nem örülök,hogy újra itt vagy. Már megmondtam a Föld védve van, és mint múltkor is most is leállítom az akciódat.- felelte a Lord,majd egy fiolát vett elő a zsebéből.
Ekkor hátulról két próbababa lefogott engem,valamint a Doctor is.
- Tanultam a múltkori esetből.Öljétek meg Őket.
- Engem megölhettek de kérlek Lizit engedjétek el.- kérlelte a zöld trutymót a Doctor.
- Rendben.- felelte az.
A babák elengedtek,az Időlord intett az ajtó felé,hogy menjek.Elindultam.Mikor már nem figyeltek rám,a polcok között megkerültem a trutyit,a zsebemből elővettem az igazi fiolát,és a sötét zugból egyenesen a trutyiba dobtam.Pillanatokon belül,a trutyi eltűnik,valamint a babák is csak babák lettek. Visszasiettem a Doctorhoz.
- Ismét győzelmet arattunk.- mosolyogtam rá.
Még a jóképű idegenem a királyi családdal beszélt,én a TARDIS ban vártam rá.Mikor visszaért,az űrhajóval visszamentünk a lakásomba.
- Hát akkor ennyi volt.Vége az utolsó útnak is.Remélem azért még találkozunk.
- Add a kezed.- mondta a Doctor.
Kinyújtottam a kezem,és hirtelen egy aprócska tárgy esett a kezembe.Megnéztem és egy kulcs volt,egy láncra fűzve.
- Egy kulcs?- kérdeztem.
- A TARDIS kulcsa, törzsutasok kiváltsága.
- Akkor ez az jelenti, hogy továbbra is veled tarthatok? -kérdeztem boldogan.
- Igen, de azt hittem erre már rájöttél.
- Azt hittem,hogy nem szeretnél több útitársat.Mi lesz ha én is átkerülök egy párhuzamos világba, vagy esetleg meghalok?
- Azt nem fogom hagyni.-vágta rá keményen,majd megkérdezte.
- Akkor indulhatunk, vagy összecsomagolsz?
- Összecsomagolok.- mosolyogtam.
Fél óra alatt bedobáltam a ruháimat és a személyes dolgaimat néhány bőröndbe és táskába.A lakásomba csak az üres bútorok maradtak.A Doctor segített bepakolni a TARDIS egyik szobájába,majd elindult immáron a negyedik utunk az ismeretlenbe.

2.rész:Az éjszaka démona.

Rövid idő múlva a furcsa űrhajó megállt,majd a Doctor így szólt.

- Meg is érkeztünk!-mosolygott,rám,majd elindult a fülke ajtaja felé.

- Na és hol vagyunk?-kérdeztem,majd kiléptünk a TARDIS-ból. Kint már sötétedett és egy lélek se volt az utcán.

- Az 1800-as évek Angliája.

- Eléggé csendes és kihalt.-jegyeztem meg.Elindultunk egy földúton.

- Még mindig nem hiszem el,hogy itt vagyok a múltba!Még nem is élek,és mégis itt vagyok!Ez annyira hihetetlen!-lelkendeztem.

- És még is igaz.Nézz csak körül Liza.-mosolygott rám a Doctor.

Hirtelen katonák jelentek meg előttünk.

- Megállni!-utasított minket az egyik.Engedelmeskedtünk,majd a katona folytatta.

- Mit keresnek idekint ilyen késői órán?Nem hallottak a kijárási tilalomról?

- Kijárási tilalom?-kérdezte kíváncsian az Időlord.

- Még is honnan jöttek maguk?Mindenki tud a tilalomról.

- Ami azt illeti messziről jöttünk,nagyon messziről!-szólaltam meg.

- Igen azt látom.-felelte a katona majd végigmért.

- A legjobb lesz,ha most velünk tartanak,nem biztonságos idekint.

A katonák elindultak,mi pedig követtük Őket.

- Elnézést,de miért is van ez a kijárási tilalom?-kíváncsiskodott a Doctor.

- Egy hónappal ezelőtt kezdődött az egész.Egyik este eltűnt egy fiatal lány,másnap reggel találták meg.Valaki meggyilkolta. Azóta még több lányt gyilkoltak meg.A gyilkos akkor támad,mikor már sötét van.Nem tudjuk,hogy ki Ő,de amíg el nem kapjuk kijárási tilalmat rendeltek el.Akik tehették el is költöztek innen.

- Ó értem.

- Nem is tudtam,hogy már ekkor is éltek sorozatgyilkosok.-vágtam rá.

- Szerintem többről van szó.Úgy sejtem nem ember az elkövető.-suttogta a Doctor.

- Ezt,úgy mondod,mintha már sok olyan lénnyel találkoztál volna ami nem ember.

Jelentőségteljesen rám nézett.

- Szóval sok idegennel találkoztál már.

Bólintott.

- Mit gondolsz,mégis mi lehet ez a lény?

- Nem tudom,de a végére járok a biztos.-mondta elszántan,majd ismét az egyik katonához fordult.

- Szoktak éjjel járőrözni?

- Természetesen.

- Rendben,akkor amint Lizat biztonságos helyre viszük,én is csatlakozom az őrjárathoz.

- Uram,sajnálom,de Ön civil,és a őrjáratban csak képzett emberek vehetnek részt.

Ekkor a Doctor benyúlt a kabátja belső zsebébe,majd elővett egy fekete tokot,amiben egy megtépázott papírlap volt.

- Látja ezt,Angliából jövök a királynő megbízásából.

- Ó elnézést Uram.Természetesen így már velünk tarthat.

- Mit mutattál neki?-kérdeztem kíváncsian.

- Ezt-majd a kezembe nyomott a tokot a papírral.

- De ez csak egy üres papír.-néztem rá értetlenül.

- Ez egy hipnotikus papír.Ennek segítségével sok helyre bejuthatok,mivel akinek nem olyan magas az agykapacitása vagy a képzelőereje az azt látja amit mondok,vagy amit Ő szeretne látni.

- És én azért látom,hogy ez csak egy egyszerű papír,mert magas az agykapacitásom?-kérdeztem.

- Igen.-vágta rá.

- No meg is érkeztünk.-monda a katona.

- Itt biztonságba tudhatja a feleségét.

- Nem,nem vagyunk házasok.-vágtuk rá egyszerre.

- Nekem mindegy.A lényeg,hogy itt biztonságban lesz.Hogy is hívják magukat?

- Én a Doctor vagyok.

- Én pedig Elizabeth Monroe.

- Doctor,akkor hamarosan indulunk,a hölgyet bekísérjük a búvóhelyre,majd eszünk egy keveset,utána pedig indulunk.

- Rendben nagyszerű.

Besétáltunk egy hatalmas épületben.Egy várhoz hasonlított.Bent sok-sok nő és gyermek volt,katonák vigyáznak rájuk.

- Cathernie édesem.Had mutassam be neked a Doctort és Lady Elizabethet.A Doctor a királynő küldte Londonból.Ő is velünk tart az őrjáratokon.Elizabeth pedig természetesen itt marad.

- Vigyázzatok magatokra William.

- Tudod,hogy vigyázunk-mondta a férfi,majd megcsókolta a nőt.

- Elizabteh,én Catherine vagyok.Gyere keresünk neked valami rendes ruhát,utána pedig szerzünk egy kis élelmet.

- Köszönöm.-mosolyogtam rá,majd még mielőtt elindultunk volna a Doctor után szóltam.

- Doctor!

- Igen?-kérdezte,miközben felém fordult.

- Vigyázz magadra!-mondtam,majd megöleltem.Igaz még csak alig egy napja ismerem ezt a titokzatos férfit,de olyan mintha már nagyon régóta ismerném,és féltettem Őt.

- Ne aggódj,nem esik semmi bajom.Inkább te vigyázz magadra.

- Amíg ez a nyaklánc a nyakamba van semmi bajom nem eshet.Ez az én szerencsehozóm.

Láttam,hogy valamit kérdezni akar,de Wiliam szólt neki,hogy ideje indulniuk.

Láttam,hogy kisétálnak a kapun,majd eltűnnek a sötétségben.Catherine megfogta a vállam.
- Indulhatunk?
- Persze.-mosolyogtam rá.
Elindultunk egy folyosón,majd egy kőlépcsőhöz értünk.
- A Doctor a férjed?-kérdezte kíváncsian a szőke hajú nő.
- Nem,azt hiszem,hogy barátok vagyunk.
- Hogy-hogy csak azt hiszed?
- Igazából alig egy napja ismerem.
- És mégis vele tartottál ebbe a veszélyes városba?
- Igen,de nem tudtam,hogy hova is tartunk.Tudja Cathrenie Ő nagyon különleges férfi.
- Minden szerelem így kezdődik.-kacsintott rám,majd beléptünk egy szobába.A szekrényhez sétált,majd kipakolt néhány ruhát.
- Próbáld fel ezeket,amelyik a legjobb az viseld.
-Felpróbálgattam a ruhákat,végül sötétlila ruhára esett a választásom.Sosem viseltem még ennél kényelmetlenebb ruhát.A fűző miatt alig kaptam levegőt.A ruhának pedig annyi rétege volt,hogy nehezen bírtam benne mozogni. Ezek után lementünk az első szintre a többi nőhöz valamint gyermekhez,ettünk egy kis kenyeret meg sült húst majd várakoztunk.Hajnalodott mikor a férfiak megérkeztek.Mikor megpillantottam,hogy a Doctor épségben van nagy kő esett le a szívemről.
- Na sikerrel jártatok?-kérdeztem,miközben leült mellém.
- Nem,senkivel nem találkoztunk.
- Talán,ha bevetnétek egy csalit.
- Miféle csalit?-kérdezte kíváncsian.
- Egy nőt,aki vállalkozik arra,hogy kimerészkedjen éjszaka katonák társaságában az utcára.
- Nem Lia,szó sem lehet róla.Épségben szeretnélek hazavinni.
- Nem kell aggódnod,hisz ott lennétek,és mint mondtam,amíg ez a nyaklánc nálam van nem eshet bajom.
- Miféle nyaklánc?
- Elmondom,ha beleegyezel az ötletembe.
Láttam rajta,hogy vacillál.
- A manus nőket gyilkol meg,a katonák pedig nem bukkannak a nyomukra.A mi világunkba ilyenkor csalit állítanak a gyilkosnak.
- Rendben,beszélek William-mel.-egyezett bele.
Láttam amint a Doctor a William nevű katonával társalog.Kis idő múlva visszatért hozzám.
- Rendben,megbeszéltem a dolgot.Liza légy nagyon óvatos.Én is ott leszek,a katonákkal.Szemmel fogunk tartani,nagyon nem örülök ennek a dolgoknak.A nap hátralévő részét a tervezgetéssel töltöttük.Amint sötétedni kezdett elindultunk a városba.A katonák megbújtak a fák között a Doctorral együtt,én pedig sétálgatni kezdtem.Már éjfél körül járhatott mikor hallottam,hogy valaki követ.Megfordultam,de nem láttam senkit.Visszafordultam,és egy férfi állt előttem,felém indult,majd megragadta a kezem,és elkezdett magával vonszolni,kiabálni kezdtem,majd minden elsötétült előttem.Mikor magamhoz tértem,egy barlangszerű helyen találtam magam.Körülnéztem majd megpillantottam a férfit.Látszólag embernek nézett ki,de volt benne valami idegen.Közelebb lépett hozzám,majd megpillantottam hegyes szemfogait.Ekkor esett le,hogy egy vámpírral állok szemben.Már nyitotta a száját,hogy megöl mikor a Doctor megjelent a barlangbab.A vámpírra szegezte vízipisztolyát,majd hozzám sétált,megfogta a kezem és mielőtt elindultunk volna a barlang kijárata felé,a vízipisztollyal a vámpírra célzott.A vámpírt látszólag ez váratlanul érte,kihasználva előnyünket,futni kezdtünk.
- Vízipisztoly?-kérdeztem döbbenten.
- Bizony,vízipisztoly egy kis szenteltvízzel.Ugyan nem öli meg a vámpírokat,de remek előnyhöz juttathat minket.
- Hogy találtál rám?-faggattam tovább.
- A TARDIS segítségével rád állítottam egy jelet,amit követtem a szónikus csavarhúzó segítségével.
- És most mit fogunk tenni?A szívébe döfünk egy fából készült keresztet?- kérdeztem mosolyogva.
- Igen valahogy úgy.
- Szóval ez az egész valós,és nem csak kitaláció.Léteznek vámpírok.
- Meglepődnél ha tudnád,hogy mennyi minden valóságos amit ti emberek kitalációnak hisztek.
- Csak azt nem mond,hogy az ördög is létezik,mert az nem hiszem el.
- Pedig találkoztam vele.
- Mifélékkel találkoztál már?
- Majd elmesélem,de most fontosabb dolgunk is van.Kezdenünk kell valamit a vámpírral.
Visszatértünk a katonákhoz majd a Doctor belekezdett.
- Szükségünk lesz foghagymára,szenteltvízre és fából készült keresztekre.
- Erre miért van szükség?- kérdezték.
- Mert ez segít elpusztítani az éjszaka démonát.
Rövid időn belül,minden szükséges dolog megvolt.A foghagymát madzagr fűztük majd a nyakba akasztották,mivel ez a vámpír csak és kizárólag nőkkel táplálkozik,nekem volt csak szükségem efféle védelemre.A Doctor próbált rábeszélni,hogy menjek vissza az erőbe,de hajthatatlan voltam.A katonákkal együtt visszatértünk,a barlanghoz,ahol a vámpír fogvatartott.
Fáklyát gyújtattunk,majd besétáltunk a barlangba.A vámpír ott volt.A Doctor beszélni kezdett hozzá.
- Én a Doctor vagyok,és segíteni szeretnék,ha hagyod nem pusztítunk el téged.
Nem mondott semmit,csak megvillantotta éles fogsorát.
- Kérlek had segítsek,elvihetlek téged olyan helyre,ahol nyugodtan élhetsz a többi hozzád hasonlóval.
Erre se válaszolt,csak feldühödött.A Doctor ráöntött egy kis szenteltvizet,ez most nem állította meg,hanem még jobban bedühödött.A katonák tudták mit kell tenni,és a vámpír szívébe döftek egy fakeresztet.A vámpír pillanatokon belül semmivé foszlott.A katonák éjjenezni kezdtek,én pedig megöleltem a Doctort.
- Sikerült.-mosolyogtam rá.
- Jó csapat vagyunk.-mondta.
Visszatértünk az erődbe,elköszöntünk a többiektől,visszakaptam ruháimat,majd elindultunk vissza a TARDIS-hoz.
- És mot mi lesz?Vissza viszel a jó öreg Londonba az én időmbe?-kérdeztem.
- Hát ha szeretnéd,elmehetünk egy másik helyszínre is. Mondjuk a jövőben.
- Rendben én benne vagyok.-mosolyogtam rá.
- Akkor induljunk!.-mondta,majd beléptünk a TARDIS-ba.Az vezérlőhöz lépett majd csibészesen így szólt.
- Kapaszkodj.

1.fejezet a találkozás

Megjegyzét:Az első fejezet eléggé gyenge lett,de ígérem,hogy a többi izgalmas lesz:)A későbbiekben lesz egy kis romantika is:)Jó olvasást.Ja és ha elolvastad,megtennéd,hogy írsz egy kis kommentet?

A nevem Elizabeth Monroe 24 éves vagyok és Londonban élek.Egy árvaházban nevelkedtem mivel egyetlen rokonom sincs.A szüleim meghaltak nem sokkal azután,hogy megszülettem.A többi családtagomról pedig semmit sem tudtak.Jelenleg egy számítástechnikai cégnél dolgozom.A napjaim általában ugyan úgy telnek,reggel elmegyek dolgozni este pedig fáradtan érek haza.Minden álmom,hogy utazgassam mindenféle úti cél nélkül.Persze ahhoz még nagyon sokat kell dolgoznom,hogy ennyi pénzem legyen.Az a pénteki nap is ugyan úgy indult mint az összes többi,nem is sejtettem,hogy aznap megismerek egy férfit és teljesen megváltozik az életem.

Reggel álmosan nyomtam le az ébresztő órát. Kikászálódtam az ágyamból,elmentem lezuhanyozni majd belebújtam egy fekete nadrágba és egy fehér felsőbe.Hajamat lófarokba kötöttem.Ezek után gyorsan megittam a reggeli kávémat,belebújtam a cipőmbe majd elindultam a munkahelyemre.A bejárati ajtót gondosan bezártam,majd a kocsim felé vettem az irányt.A munkahelyem a belvárosban volt.Az egyik vezető cégnél dolgoztam mint egy egyszerű alkalmazott.Nem rég kerültem csak ide,így a legidétlenebb munkákat bízzak csak rám.Utáltam,hogy ugráltatnak de tudtam,hogy ha előrébb akarok kerülni a ranglétrán,meg kell csinálnom amit mondanak.A munkahelyemhez érve,leparkoltam majd besiettem a személyzeti bejárón.Természetesen most is késtem.A táskámat gyorsan bedobtam a szekrényembe,majd elindultam feltölteni papírokkal a nyomtatókat és a fénymásolókat.Ezek után az iratokat tettem rendebe.Ebéd időbe néhány kollégámmal társalogtam.
- Liza a főnök téged hívat.-szólt Sara nevű kolléganőm.
- Köszi.-válaszoltam,majd elindultam a lift felé.Mikor beszálltam megnyomtam a 15. gombot és elindultam Mr Cooper irodája felé.
- Hello Kelly!Úgy hallottam Mr Copper beszélni szeretne velem.-mondtam Cooper titkárnőjének,mikor kiszálltam a liftből.
- Igen,már vár rád.Menj be nyugodtan.-mosolygott rám.
Elindultam az ajtó felé,majd benyitottam.Az irodába Mr Copper mellett volt egy másik férfi is.Barna öltöny viselt.
- Jó napot igazgató úr.-köszöntem.
- Jó napot Miss Monroe.Had mutassam be magának Jonh Smith-t az új kollégánkat.
- Örvendek Miss Monroe.-nyújtott kezet a férfi.
- Úgy szintén Mr Smith.-mondtam miközben kezet ráztunk.
- Nos most,hogy a bemutatkozáson túl vagyunk.Elárulom,miért is hívtam ide.Ön lesz Mr Smith személyi titkára.
- Komolyan?Már mint úgy értem,hogy egy csomóan előttem állnak a ranglétrán.Persze nem arról van szó,hogy nem örülök neki,mert nagyon is örülök-hadartam gyorsan,mindig így csinálom ha ideges vagy izgatott vagyok.
- Mr Smith olvasta az életrajzát,és mindenképpen magát szerette volna.
- Értem.Akkor köszönöm Mr Smith.-mosolyogtam rá.
Ezek után távoztunk Mr Cooper irodájából,és elindultunk az első emelet felé.Ahol mostantól dolgozni fogok.
- Mióta dolgozik a cégénél Miss Monroe?-kérdezte kíváncsian,miközben elfoglalta az új üres irodát.
- Lassan 2 éve.-feleltem rá.
- Akkor elég jól ismeri az épületet.- mondta.
- Igen szinte az egész területét,kivéve az alagsort.Mióta itt dolgozom zárva van az odavezető ajtó.Csak az igazgatónak van kulcsa hozzá.
- Miért van zárva?-kérdezte kíváncsian,miközben ráült az asztalra.
- Nem tudom. Állítólag azért mert sokan odajártak ebédidőbe szórakozni.
- Szórakozni?
- Igen tudja,a titkárnő és a főnök.A konyhás és a portás.
- Á értem.-bólintott.-Nos kedves Liza,megmutatná hol van az alagsor?
- Miért kíváncsi rá?Már mondtam,hogy zárva van.-válaszoltam rá.
- Csak megszeretném ismerni a munkahelyem.-vágta rá.
Valamiért gyanús volt ez az egész.Mr Smith nem úgy nézett ki mint a többi itt dolgozó számítógép zseni,volt benne valami mást,valami különös.Végül elkísértem az alaksorhoz.A folyosó elején egy hatalmas vasrács zárta el az utat.
- Látja,mondtam,hogy zárva van.
- Köszönöm,hogy idekísért,most vissza mehet.Én is mindjárt megyek,csak körülnézek.
Nem mozdultam egy tapostat sem.
-Még is,hogy akar körül nézni?- mutattam a kapura.
Ekkor körbenézett,majd belenyúlt a belső zsebébe,kivet egy furcsa szerkezetet és a zárra világított vele.Pár pillanat múlva az ajtó kinyílt.
- Ez meg micsoda?-kérdeztem döbbenten.Miközben Ő már átsétált a kapun,én is követtem.
- Szónikus csavarhúzó.
- Szónikus micsoda?-kérdeztem kíváncsian.
- Csavarhúzó.-vágta rá,majd elindult a sötét folyóson.
- Liza most menjen vissza.-nézett rám.
- Nem,addig nem még nem mondja meg ki is maga valójában Mr Smith.Az első pillanattól kezdve láttam magán,hogy van valami különleges önben.
- Igaza van,más vagyok.Nem vagyok Jonh Smith.Az igazi nevem a Doctor.
- Doctor mi?
- Csak így simán Doctor.
- És mit keres itt?- faggattam tovább.
- Liza,nézze az én dolgom,hogy megmentsem a Földet és az univerzum más bolygóit.Az utolsó időlord vagyok.Azért jöttem ide,mert furcsa jelekre lettem figyelmes.Követtem a jelet és a TARDIS idehozott.Mivel nem sétálhattam be csak úgy,kitaláltam,hogy én vagyok az új osztályvezető.
- És miért engem választott titkárnőnek?
- Nem tudom,megláttam magát reggel,és valamiért úgy éreztem,hogy Ön tudna nekem segíteni.
Elérkeztünk a folyosó végére,ahol egy újabb zárt ajtóba botlottunk,a Doctor azt is kinyitotta a furcsa szerkezet segítségével,majd beléptünk az ajtón.
- Ez meg mi a fene?-kérdeztem,miközben körbenéztem a szobába.Mindenhol emberek feküdtek,de már alig éltek.
- Ha jól látom kísérleteznek rajtuk.-válaszolta,majd közelebb sétált az egyik ágyhoz és így szólt.
- Sajnálom,nagyon sajnálom.
- Nem tudja Őket megmenteni?-kérdeztem.
- Nem sajnos nem.
- De mégis miféle kísérlet ez?Miért kísérleteznek rajtuk?
- Úgy gondolom a főnökének az a célja,hogy létrehozz az élet elixírjét.
- Jól látja a dolgot Mr Smith.-szólalt meg egy hang a hátunk mögül.
Megfordultunk és az igazgató állt ott kezében egy fegyverrel.A Doctor elém állt.
- Mit ártottak ezek az ártatlan emberek Mr Copper?- kérdeztem.
- Semmit,de magamon még sem kísérletezhettem,de nekik köszönhetően sikerült létrehoznom az élet elixírjét,amivel hírnevet pénz és természetesen örök életet nyerek.
- De ezt nem teheti!-kiabált a Doctor.
- Azt nem maga dönti el,hogy mit teszek és mit nem.Látja ott azt a kis fiolát.Az az első adag.Amit én fogok meginni.Elindult az üvegcse felé,majd mielőtt megihatta volna a Doctor így szólt.
- Én nem tenném a maga helyébe.
- Na és miért nem?
- Ja semmi csak gy mondtam,bár ahogy elnézem az folyadék színét,nem sikerült valami tökéletesen.
- Mi ért maga ehhez?-kérdezte gúnyosan,majd megitta az üvegcse tartalmát.
- Látja semmi bajom.Sőt sose éreztem még magam ilyen jól.Viszont magukat kénytelen leszek megölni.-mondta majd meghúzta a ravaszt.A Doctor elé léptem,és engem talált el a golyó,szerencsére a szerencsehozó nyakláncom medál részét találta el,onnan pedig lepattant és végül a falba érkezett..Ebben a pillanatban Mr Copper elkezdett remegni.
- Mondtam,hogy ne igya meg.-kiabált rá a Doctor.
- De hát mi történik velem?
- Az elixír felemészti magát.
- Segítsen,kérem.-könyörgött
- Sajnálom,de nem tudok.-mondta az Időlord.
Az igazgató egyszer csak atomjaira hullott.
- De jó ég.-feleltem remegve.
- Jól van?-kérdezte a Docotr miközben leguggolt mellém.
- Persze,csak épp az előbb semmisült meg a főnököm.
- És most mit fogunk tenni?Nem mondhatjuk azt,hogy csinált egy élet elixírt amitől az atomjaira hullott.
- Ez legyen az én gondom.Most menjen.
- De,mi lesz magával?Találkozunk még valaha?Hogyan felejtsem el azt ami ma történt?-kezdtem megint hadarni.
- Ígérem,még találkozunk.Menjen haza,nemsokára megkeresem magát.
Ezek után kisétáltam az épületből,majd beültem a kocsiba és hazasiettem. Otthon leültem az ágyra és gondolkodni kezdtem.Ez nem történhetett meg,biztosan csak álmodtam az egészet.Pillanatokon belül csörög az órám,és felébredek.Az óra csörgése helyett valami egészen fura hangra lettem figyelmes,majd egy kék rendőrségi fülke jelent meg a szobámba.Az ajtó kinyílt és a Doctor lépett ki rajta.
- Akkor még sem álmodtam.Igaz?
- Nem,nem álmodott Liza.Ami ma történt mind igaz volt.Mindenki azt fogja hinni,hogy az igazgató a tűzben halt meg.
- Miféle tűzben?-kérdeztem kíváncsian.
- A iroda épület tüzében.Muszáj volt felgyújtanom.Ne aggódjon már senki nem volt az épületbe.
- Értem,szóval magának ez a dolga.Ahol valami furcsa dolgok történik megjelenik,majd ha a sikerült megoldani a dolgot tovább áll.
- Igen valahogy így.
- És ez a kék fülke?Talán az űrhajója?-kérdeztem nevetve.
- Igen eltalálta.Tudok vele utazni térben és időben.
- Nincs kedve velem tartani?
- Tessék?-kérdeztem meglepődve.
- Mármint úgy értem,hogy nem jönne el velem egy útra.Hátha sikerül elfelejtetnem magával a mai kalandot.
- Végül is egy útból nem lehet baj.-mondtam.
- Akkor indulhatunk?-kérdezte.
Erre csak bólintottam,majd beléptünk a a fülke belsejébe.

Belül sokkal tágasabb volt mint gondoltam volna.
- Igen tudom,meglepődött a méreteken.Nos ez lenne a TARDIS.Bárhova elvihetem.Hova szeretne menni?
- Legyen meglepetés.-mosolyogtam rá,majd az irányítópulthoz sétált,és az űrhajó elindult.